Katherine szemszöge
Harry ment elöl, mi mögötte, és haladtunk a rajongók között. Aztán amikor odaértünk, Edward és Danielle elkezdett csevegni. Néztem őket egy darabig, amikor John megszólított.
- Szia! Hova írhatom? – mosolygott.
- Ó, én csak a barátnőmet kísértem el! – mentegetőztem, mivel nem voltam akkora rajongó.
- Értem. – aztán Edwardékra nézett, akik között forrt a levegő. – Nem jönnél el velem… ide? – nyújtott át egy cetlit, amikor is Edward is átnyújtott egyet Daniellenek. – Olyan fél óra múlva.
- De… miért is ne? – mosolyogtam.

- Nah, szóval… Tetszik!
- Gondoltam! – nevetett. – És miről dumáltatok?
- Elhívott… pizzázni.
- Gondolom ugyan oda. – lombozódott kicsit le.
- Nem baj?
- Nem, dehogy. Csak, ne dupla-randi legyen, mert azokat nem szeretem. Olyan kínosak.
- Szerintem is. Na, akkor öltözz át, én is átöltözök, és lassan indulhatunk is.
És már mentünk is a bizonyos pizzázó elé, és vártunk. Nemsokára egy fekete kocsi hajtott be a pizzázó elé, és kiszálltak belől a fiúk. Napszemüveget viseltek, és kapucnis melegítő felsőt. John mellém lépett, és beinvitált a pizzázóba. Ő egy sonkás-gombás pizzát rendelt, én egy ananászost. Fél óra múlva kihozták, és elkezdtünk falatozni. John folyton nézett – ezt nem tudtam mire vélni. Mivel igen csak untam, hogy néz, ezért kicsúszott a számon.
- Csak nem tetszem? – kacérkodtam.
- De! – nevetett John. Na, erre nem számítottam. Azért így? Látta, hogy meglepődöm, ezért folytatta. – De most komolyan. – pirult el.
- Fúh. – csak ennyit tudtam kinyögni.
Rám nézett a nagy, mély, zöld szemeivel, és akkor hirtelen… én is beleszerettem. Sosem hittem volna, hogy Harry után még lesz valaki, akiben megbízhatok, és aki tényleg tetszik. Úgy döntöttünk, felmegyünk hozzám… de nem azért! Csak beszélgetni. De tényleg! Csak beszélgetni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése