Shopping túra

 Danielle szemszöge

Reggel gyűrötten keltem fel, és tántorogtam ki a nappaliba. Az álom még mindig bódító volt – csak az járt a fejemben. Edward, és én… lehetetlen… sajnos… Kate egy bögrével lépett elém. Tea volt benne. Mosolyogva megköszöntem, és leültünk a kanapé elé. Bekapcsoltuk a híreket. Naná, hogy a Jedward legutóbbi sikeres koncertjéről volt szó. Aztán egy tök hosszú interjú következett. Arra bezzeg volt idő! Ránk meg nem! Jaj, mit is képzelek! Egy tévét azért csak nagyobbra becsülnek, mint két csajt. Kate látta, hogy elgondolkozok, ezért megszólalt.

-          Ma megyünk vásárolni, oké? – mosolygott.

-          Rendben. Csak előbb lezuhanyoznék.

-          Természetesen. – bólintott.

A víz forró volt, éreztem, ahogy az arcomat elönti a pír a hőtől. De jól esett. Aztán gyorsan megtörölköztem, és már mentem is a szobába felöltözni. Egy egyszerű pólót és egy farmert vettem fel, és kimentem a nappaliba. Kate már készen állt, abban a ruhában, amiben tegnap átjött.

 - Ne adjak ruhát? – kérdeztem.

 - Nem kell, köszi. Jó ez így. Mehetünk?

 - Igen. – bólintottam.

Fogtunk egy taxit, és egy szűk utcába mentünk. A sarkon egy pofás kis bolt állt, a kirakatában szebbnél szebb ruhák és kiegészítők.

-          Erre nekem pénzem nincs… - sóhajtottam elkeseredetten.

-          Én fizetem! – jelentette ki Kate.

-          Dehogy! – tiltakoztam.

-          Dehogy nem! – és már húzott is be.

Bent minden elegánsan el volt rendezve. Kate először a ruhák felé rángatott, felpróbáltatott velem egy piros hosszúruhát, egy lila koktélruhát, de a választásunk (vagy inkább csak az övé) egy fehér mini ruhára esett. Gyönyörű volt. Egyszerű, de mégis csodaszép. A mell részén apró strasszok voltak, alig láthatóak, de ha fény vetült rájuk csillogtak. Kate hatalmas vigyorral egy felfelé mutató hüvelykujjat mutatott. Körbefordultam, és tapsolt. Nagyon jó érzés volt, ebben a ruhában szépnek éreztem magamat. Hozott egy fehér, masnis cipőt, aminek kb. hat centis sarka volt, és egy ezüst nyakláncot.  Megint megpördültem, és elégedetten néztem a tükörbe.

-          Fájdalmas búcsú. – motyogtam.

-          Megvesszük! – jelentette ki Kate.

-          Ezeket? De ezek kerülnek vagy… nem is tudom.

-          Nyugi, a cég számlájára vesszük. – vigyorodott még jobban el. Ezután még felpróbáltunk egy-egy farmert és pólót, természetesen az is ment a kosárba. Amikor hazaértünk Kate már menni akart, de én nem engedtem. Azt mondtam, maradjon még itt. Belement. Elindítottam az mp3 lejátszómat, és éppen a Last Friday Night ment Katy Perrytől. Elkezdtünk ugrálni a kanapén, és énekeltünk (ő szuperül, és meg a fahangommal). Nagyon jó volt. Táncoltunk, és bepörögtünk. Olyan volt, mint a filmekben. Minden összejön, és happy end. De az még várat magára. Még Keddig várnom kell.