Akció indul!

Danielle szemszöge

Vasárnap, hétfő… és végre kedd! Reggel frissen és üdén ébredtem fel, ami nem szokásom. Elmentem zuhanyozni, miközben a Lipsticket énekeltem. Felkaptam egy pólót, és egy farmert, és leültem a reggeliző asztal elé. Mit is egyek? A gabonapehely mellett döntöttem, tejjel. Belapátoltam, aztán ledobtam magam a babzsák fotelba, és bekapcsoltam a tévét. Mindenhonnan a Jedward fiúk arca köszönt vissza. Egész délelőtt tévéztem, utána ebédet csináltam magamnak. Pontosabban akartam. Aztán, mivel odaégett a hús, csak salátát ettem, de azt sokat. Utána leültem a gép elé, és ordíttattam a zenét. Mrs. Wilson átkopogtatott a falon, hogy halkabban dübörögjek, de nem érdekelt. Ugráltam, énekeltem (meglepően fejlődött a hangom) és boldog voltam. Úgy kettő körül felhívott Kate, hogy háromkor találkozunk a helyszínen. Akkor besütöttem a hajam, és felvettem azt a csini pólót, amit Katetel vettünk. A táskámba belehajtogattam a fehér ruhát, és mellé az ékszereket. Felvettem egy rózsaszín karkötőt, meg egy fülbevalót, és már mentem is. Kate megint előbb odaért, mint én. Megöleltem, majd intett, hogy kövessem. Harry állt előttünk, aki meg kell, hogy mondjam, az évek alatt sármosabb lett. Na, de nekem Edward a befutó! Harry szájon puszilta Katet, és már értettem mindent. De nem szóltam egy szót se, csak mentem utánuk. Harry megjegyezte milyen jól áll a farmer, én meg kinyögtem egy ’Köszi, Harry!’-t. Aztán beléptünk egy zsongó terembe. Mindenki sikítozott, sírt vagy éppen nevetett, és középen pedig ott ültek ők. A szívem nagyot dobbant. Megpillantottam Edwardot. És ebben most biztos voltam. Ő Edward!

-         Az ott John, az pedig Edward! – mutatta Harry, mivel látta, hogy vizsgálom őket. Remek! Már megint összetévesztettem őket!

Harry átvezetett miket a tömegen, és éreztem, ahogy az arcom rákvörösbe vált. A kis rajongók méltatlankodtak ugyan, de amikor meglátták Harry-t, kicsit elbizonytalanodtak. Aztán már csak pár sornyi rajongó állt köztem, és Edward között. John és testvére készségesen osztotta az autogrammokat, és álltak be fotópózba. Edward az irányomba nézett, és megakadt a szeme. Tudtam, hogy felismert. Válaszul elmosolyodtam, mire, lepillantott a következő CD-re, amit dedikálnia kell. Amikor odaértünk, akkor aranyosan rám mosolygott, és megkérdezte.

-         Hova írhatom?

-         Bocs, elfelejtettem papírt hozni. – mosolyogtam.

-         Az kár. Pedig sokat ér az aláírásunk. Egy fotót? – vigyorgott tovább.

-         Fényképező gépem sincs. – most már egyre vigyorogtam.

-         Akkor tudod mit? A dedikálásnak fél óra múlva vége. Mit szólnál… ha elhívnálak pizzázni?

-         Tökéletes! – mosolyogtam.

-         Akkor fél óra múlva ’A PIZZÁZÓNÁL’! – gondolom a rajongók miatt nem mondta ki a nevét. Aztán átnyújtott egy cetlit, amin a pizzázó neve volt.

-         Okés! – kacsintottam, és Katetel odébbálltunk.

Amikor kiértünk, sóhajtottam egyet, majd Kate nyakába ugrottam. Vagy százszor megköszöntem, nagyon örültem. Fél óra múlva randi! Edwarddal. Istenkém, nem hiszem el!

-         Ez tök jó! – nevetett velem Kate.

-         És te? Úgy láttam, igen csak bámultad John, és utána dumáltatok is! Mesélj!

-         Oké… - mosoylgott. – De ne itt. Menjünk hozzám, oké? Ahhoz közel van ’A PIZZÁZÓ’! – nevetett.

-         Rendben.

Taxit fogtunk, és már ott is voltunk Katenél. Gyönyörű háza volt, mint egy apróbb palota. Le voltam nyűgözve!

-         Nah, szóval… - ült le. – Tetszik! – vigyorgott.

-         Gondoltam! – nevettem. – És miről dumáltatok?

-         Elhívott… pizzázni. – nevetett.

-         Gondolom ugyan oda. – mosolyogtam. Azért remélem nem dupla-randi lesz. Nem azért, de szeretnék kettesben lenni Edwarddal.

-         Nem baj?

-         Nem, dehogy. Csak, ne dupla-randi legyen, mert azokat nem szeretem. Olyan kínosak.

-         Szerintem is. Na, akkor öltözz át, én is átöltözök, és lassan indulhatunk is.

Úgyis lett. Fél négykor ott vártunk ’A PZZÁZÓ’ előtt, és vártuk Edwardékat. A Jedwardot. El sem hiszem! A Jedwarddal randizunk! Jaj, ez olyan rajongósan hangzott. Mindegy. És akkor egy fekete autó hajtott be a pizzázó elé, és kiléptek belőle Edwardék. Napszemüvegben, kapucniban, úgy, mint az első találkozásunkkor. John odament Katehez beszélni, Edward pedig mellém.

-         Hölgyem, mehetünk?

-         Persze! – nevettem.

-         Ha tudtam volna, hogy ilyen csinos leszel, kiöltözök!

-         Nem baj. – mosolyogtam. És bementünk ’A PIZZÁZÓBA’.