A francba!

Danielle szemszöge

A fenébe, ez nem lehet igaz! Reménykedtem, hogy legalább Edward jó lehet a mai napomban, de nem, miért is? A sors azt akarja, hogy szörnyű életem legyen! Ne legyen pasim, se munkám, se semmim, csak egy kis lyuk, ahol ellakhatok! A francba! A mai nap fénypontja a reggeli kávé volt, komolyan. Ennél rosszabb napot elképzelni se tudok. Ó, Edward. Mindig az ő képe lebeg előttem. Annyira… angyali volt. Mintha Isten küldte volna rám, hogy ne szomorkodjak az elbocsátás miatt… Bár én ezek után nem nagyon hiszek Istenben… még csak a száma sincs meg… mármint Edwardnak… Pedig pont az esetem!... Azt hiszem… remélem… Ó, drága csoki, te legalább itt vagy nekem… de kevés vagy! Ha legalább beléd lenne vésve Edward száma… Felültem az ágyamon, és rápillantottam a laptopomra. Dublin talán nem olyan nagy… remélem… Lehuppantam a laptop elé, és begépeltem a Google-be (hiába, Google a barátom), hogy Edward, Dublin. Rögtön egy csúcsos hajú fiú képe fogadott. Jézusom! Első reakcióm az volt: ki ez? A második pedig az, hogy mennyire ismerős. A szeme, mintha csak Edwardot látnám… óh, én tökfej. Hogy lehettem ennyire vak? Az oké, hogy el voltam keseredve, meg minden. De hogy azért őt ne ismerjem fel, még ha nem is állt égnek a haja, meg nem volt feszülős gatyában az ikertesója mellett. Hülye, vaksi, naiv én. Még ha nem is vagyok nagy rajongója, mindenki tudja, ki is ő. Szerintem még a vakok is felismerik! Csak én nem. Én, a magam hülye, vaksi, naiv fejemmel. Edward… Grimes? Hát ez szuper… egy világhírnevű énekesbe szerettem bele, akinek ráadásul még ikertestvére is van! Király. Csak én tudom az ilyen fiúkat kifogni? Vagy egy bunkó, izomagyú testfelépítő, vagy egy nácista önimádó, vagy egy drogdíler (igen, volt ilyen pasim is, körül-belül 1 óráig – ez az az idő volt, amíg be nem vallotta, hogy mivel foglalkozik), és most? Egy híresség. Szuper. Danielle, te már csak ilyen vagy. Nem tudsz kifogni egy hétköznapi, kedves, és helyes srácot se? Hülye, vaksi, naiv én. Ezt nem hiszem el. Nem, nem, nem! Miért? Miért vagyok ennyire szerencsétlen? De akkor is… Edward… Grimes. Jedward. Muszáj találkoznunk, hátha… á, már biztosan elfelejtett. Csak egy lennék a sok, visítozó, ugrabugráló és sírdogáló rajongó közül. Nem, én ezt nem akarom. Más eszközökhöz kell folyamodnom. Az Isten szerelmére, húsz éves vagyok, majd csak kitalálok valamit! Valamit… tudom is! Ó, ez az, ördögi kis tervem van! Lehet, hogy kirúgtak, de attól még a kapcsolataim megvannak! Katherine biztos el tudja intézni nekem! Csodás. Úgy is tartozik nekem (hosszú sztori, legyen elég annyi, hogy ha én nem lennék, már négy hónapja nem lenne munkája), szóval örömmel megteszi. Rendben. Hol lesz legközelebb koncertjük? Böngésztem egy kicsit, és a hivatalos oldalukon érdekes infóra akadtam. Holnap pont az én drága, régi munkahelyemen fognak fellépni. Tökéletes! Katherine majd elintézi nekem a találkát, és, akkor nem leszek egy a sok, visítozó, ugrabugráló és sírdogáló rajongó közül. Jó kis terv. Rendben, először is, fel kell hívni Katherinet...