Köszönöm, Katherine!

Danielle szemszöge

-          Igen!... Igen!.... Köszönöm Kate! Sokat segítesz…. Igen, kirúgtak. De még egyszer köszi, hogy elintézed! Hogy köszönhetném meg?... Ó, Kate, te egy angyal vagy… Rendben, akkor holnap hétkor az épület előtt… igen, kiöltözök… Szia!

Elintézve! Ez az! Holnap találkozok Edwarddal! Jaj, Istenem! De mit vegyek fel? Nincs semmi csinos göncöm! Sürgősen el kell mennem, venni egyet! Akkor megyek is! Dublin egy olcsóbb ruhaboltja felé vettem az irányt, remélve, hogy találok valami olcsó, csinos ruhát. Meg is találtam. Egy csinos, fekete koktélruha, apró, selyemszalaggal körbekötve a derekamon, vettem hozzá illő cipőt is (ugyanis a legutóbbinak ugye letört a sarka), és otthon majd átbogarászom az ékszereimet. Enyhe sminket teszek majd fel, és csinos leszek, hogy azért ne undorodjon tőlem. Fúh, most bepörögtem! Holnap találkozok Edwarddal. Tükörbe néztem. A hajam egy nagy gubanc, a bőröm nem igen szép. Szóval szépítő fürdőt kell vennem. Arcpakolás, habfürdő, körömápolás, stb. Fürdés közben a Lipsticket hallgattam. Megragadott, amikor rájuk kerestem. Az Ooo rész megvan. Mikor végeztem, ettem egy főtt tojást, és lefeküdtem aludni. Másnap korán ébredtem, és feltettem egy avokádópakolást, és kifestettem gyöngyház színűre a körmöm. Hajat mostam, és megszárítottam, és tornáztam egy kicsit, hogy fittebbnek tűnjek. Utána lezuhanyoztam (megint, én észlény) és máris dél volt. Ettem egy almát, és egy kis joghurtot, utána leültem tévét nézni. Pont a klipjük ment a tévében. Őrült, de nagyon vicces klip volt. Utána el voltam még egy darabig a tévén, majd lehuppantam a laptopom elé. Csináltam magamnak twittert, mert olvastam, hogy nekik is van. Nem követem őket, csak elolvastam, miket írtak. Olyan baromságokat, hogy mittomén hol találkoztak rajongókkal, és nagyon klassz volt, meg minden, és kaptak vattacukrot. Nézegettem a tweetjeiket, majd ránéztem az órára. Jesszusom, öt óra van! El kell kezdenem készülődni. Felvettem a fekete ruhát, átkötöttem a selyemszalagot. Kerestem egy szép fülbevalót, és egy nyakláncot. Jöhetett a smink. Halványszürke szemfestéket tettem fel, kispiráloztam a szempilláimat, és szájszínű szájfénnyel kifestettem a szám. Még egyszer kifésültem a hajamat, és belebújtam a cipőmbe. Ezúttal nem fogok mérgemben dobbantani, bár lehet, hogy megint elkapna… És elindultam taxival az épület felé. Hét előtt tíz perccel értem oda, Katherine már ott volt. Zöld, térdig érő ruhában volt, vörös haja – mint mindig – göndören omlott vállaira. Huncut, zöld szeme volt, szeplői pedig csak még jobban kihangsúlyozták azokat. Mosolyogva indult felém, és megölelt. Igen, jóban voltunk. És tudtam, hogy egyszer még el kell mesélnem neki, miért kértem a szívességet. Majd. Talán holnap, de nem ma.