Edward szemszöge
Csörög a telefonom. John az.
Hangja kétségbeesett volt. Egyetlen egy szó elég volt, hogy megértsem miért…
-
Danielle…
Együtt rohantunk a rendőrségre,
ahol kinyomoztatták, hol van a telefon. Ott lesz Danielle is. Megtalálták.
Bevágódtam a kocsiba, és indultunk. Egy csinos házhoz értünk. Lena nyitott
ajtót.
-
Edward! Hát meglátogattál? – ugrott a nyakamba.
Én csak eltoltam, és bementem a
házba, mögöttem John, Kate és a rendőrök. Lementünk a pincébe. Én nyitottam ki
az ajtót. Lementünk a lépcsőn. És ott volt. Összekötözve, véresen,
üvegszilánkok álltak ki a testéből. Kába volt, nem észlelt semmit. Hirtelen
elfogott a rosszullét. Lassan odamentem, és felemeltem. Könnyek peregtek le az
arcomon. Mutattam a rendőröknek, hogy felviszem a mentőhöz. Kirohantam vele,
miközben elkezdtem sírni.
-
Ne halj meg! Ne halj meg! – kiabáltam, majd suttogásra
váltottam át.
Betettem őt a kocsiba, majd
beültem mellé. Az orvosok rákötöttek minden félét. A szíve alig vert. Az
orvosok tájékoztattak, hogy túl sok vért vesztett, és készüljek fel, hogy
lehet, hogy meghal. MÉGIS MILYEN RÉSZVÉT EZ?! Megérkeztünk a kórházba. Azonnal
betolták a műtőbe. Én meg csak ültem kétségbeesetten és vártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése